Amikor Albrecht von Graefe 1857-ben létrehozza a későbbiekben heidelbergi társulatnak nevezett, szem­orvos barátaiból álló csoportot, valójában megalakította a világ első szemorvostársaságát, követendő pél­dát mutatva más nemzetek szem­orvosainak. Hirschberg, Graefe halálakor a Szemészetben közölt nekrológjában írta: „A heidelbergi társulat, eredetét Graefe azon vágyának köszöné, mely őt szaporább személyes érintkezésre inditá számos barátjával. A Neckarparti gyönyörű városban gyűltek össze évenként szeptember 3-án volt tanítványai és barátai bensőbb eszmecserére, amelynek eredményei közöltetés által távolabbi körökre termékenyítő hatást árasztott” (1).
Schulek 1881-ben vett részt az addigra híressé vált heilderbergi szemészgyűlésen. A Szemészetben így számolt be személyes élményeiről: „összeültek számosan és tartottak értekezést annyit és vitatkoztak oly tűzzel, hogy 8 órai ülések után az ember feje zúgott a sok új eszmétől, és azon meggyőződéssel távozott mindenki, hogy bár Graefe meghalt, de a szemészeti haladás még él” (2).
Grósz Emil visszaemlékezése alapján Schulek egy hazai szemészeti egyesület megalakítását 1897-ben mint feladatot tűzte ki, bár megvalósításával késett. Schulek 1905-ben elhunyt, Grósz Emil gyászbeszédében mondja „még megérhette, hogy Magyarország szemorvosainak egyesületét megalakíthattuk” (3).
A Szemészet 1904. április 24-i szá­­mában jelent meg a „Felhívás Magyarország szemészeti egyesületének megalakítására” című közlemény prof. Grósz Emil tollából. A felhívás szövegezése a következő volt:
„Minden művelt nemzetnek van már szemészeti egyesülete. Hazánkban még kevesen is vagyunk, a kik kizárólagosan a szemészet művelésével foglalkozunk, annál nagyobb szükség van az összetartásra s a kölcsönös támogatásra. Egy országos szemészeti egyesület hivatása, hogy tagjait a tudomány művelésében és terjesztésében hathatós támogatásban részesítse. De jelentős szerep vár ilyen egyesületre a magyar tudományosság szolgálatában, feladata az is, hogy minden olyan törekvést támogasson, mely a magyar munkás tudományos eredményeit közkinccsé s a külföld számára annak magyar jellegének megóvása mellett hozzáférhetővé teszi.
A szemészet tudományának intensiv ápolására a mult traditioja s a jelen helyzet egyaránt kötelez. A budapesti egyetem szemklinikája századik évfordulóját már betöltötte, s ez évben lesz 100 éve, hogy a szemészet tanszékét önállósították, a vidéken szemkórház már akkor keletkezett, s midőn a külföld nagy központjai is nélkülöztek, Schulek Vilmos tanár több mint 30 éves tanársága alatt a szemorvosok egész sorát nevelte s megalapította a magyar szemorvosi iskolát.
Elérkezett az ideje, hogy a megkezdett munkát vállvetve, egyesülve folytassuk. A feladatok nagyságával szemben az egyes ereje nem elegendő, a mult idők lángelméinek vezérségét a mai generatio szövetkezése, együttműködése váltja fel. E törekvésben nincs semmi particularismus, ellenkezőleg éppen összetartásunkkal megerősíthetjük azon kapcsot, mely a szemészetet az orvosi tudományok többi gyakorlati szakmájával összeköti.
Midőn 1883-ban a franczia szemészeti egyesület megalakult, a Greafe által alapított heidelbergi társaság szabályait vette mintául. E szabályok valóban méltók tudományért lelkesedő, erős hazafias érzületű nemzetek fiaihoz. Mi is e társulat szervezetét ajánljuk alapul. A democraticus organisatio remélhetőleg lehetségessé fogja tenni, hogy a tudományos, társadalmi és hazafias czél érdekében valamennyien egyesüljünk!
Arra kérjük hazánk összes szemorvosait, hogy Magyarország szemészeti egyesületének megalakítása czéljából szíveskedjenek 1904. május hó 22-én Pünkösd vasárnapján d.e. 11 órakor a budapesti egyetemi szemklinika (VIII. Üllői út 26.) tantermében megjelenni” (4).
A XIX. század végén néhány olyan történés volt, amely sürgette a szem­orvosok közösségének megalakítását. Ilyen volt, hogy az 1880-as években kezdeti epidemiológiai elemzések jelentek meg a trachoma tárgykörben, amely Feuer Nathaniel nevéhez fűződött. Torontál megyében súlyos járvány tört ki, de kiderült, hogy az ország más részein is befészkelte magát a baj, leginkább a Duna és Tisza közén: Pest- és Idács megyében, a Horvátországgal határos Zalamegyében; északon: Trencsén és Nyitra megyében, Erdélyben Románia határán.
Feuer azt is kiderítette, hogy a betegség az ország déli részein, az egykori katonai határőrvidéken régen honos és valószínű, hogy ide Olaszországból a katonaság hurcolta be; az északi megyékből az aratásra az Alföldre jövő munkások pedig hazavitték, ahol azután a nép szegénysége folytán elterjedt és számos ember megvakult trachomafertőzés következtében. Az eredmények publikálásra kerültek, amelynek hatására az akkori Kormányzat belátta, hogy cselekedni szükséges és megalkották a világon először és elsőként a Trachoma Törvényt (1886. évi V. törvénycikk a szemcsés köthártyalob [trachoma] terjedésének meggátlásáról) (5), amelynek célkitűzése nem volt kevesebb, mint felszámolni ezt a szembetegséget. Ez a törvény kihívást jelentett a szemorvosok számára is. Számos közlemény jelent meg, Feuer Nathaniel mellett Ottawa Ignác, Scholz Kornél és Grósz Emil is bekapcsolódott a trachoma felszámolásának feladatában.
Grósz Emil a trachoma elleni küzdelemnek következő alapelveit állította fel: A trachoma-betegeknek ingyenes ambuláns kezelése megfelelő központokban főképpen a községi és körorvosok, esetleg megbízott magánorvosok által, akik megfelelő külön honoráriumban részesülnek; külön trachomaorvosok csak kivételesen fognak kiküldetni. A kezelést járási szemorvosok vezetik és támogatják, akik egyúttal egy körülbelül 50 ágyas szemkórházat is vezetnek (6).
1904-ben lett Grósz Emil a Szemészet folyóirat főszerkesztője. A folyóirat egyre több közleményt jelentetett meg trachoma témában. Előző évben Grósz Emilt trachomaügyi kormánybiztosnak nevezték ki, a Kormány új rendeletet bocsátott ki, amelynek betartásáról a miniszterelnök gondoskodott. Grósz Emil belátta, hogy egyedül nem tud egyetlen egyén sem olyan hatást elérni, mint egy közösség, ezért a fejlettebb országok példájára javasolta Magyarország Szemészeti Egyesületének, azaz a Magyar Szemorvostársaság jogelődjének megalakítását.
Az 1904 május 22-i időpontot tekintjük a MAGYARORSZÁG SZEM­ORVOSAINAK EGYESÜLETE meg­alakulásának napjának. Az Egyesületnek minden szemorvos tagja lehetett, aki belépési szándékát az igazgató választmánynak bejelentette és az 5 korona tagsági díj befizetését vállalta. Az alakuló ülésen ismertetett alapszabály-tervezethez számos módosító indítványt tettek. Ezért csak később, az 1904. december 18-án megtartott ülésen fogadták el az ún. Statútumot, amelyet az akkor hatályos törvényeknek megfelelően a belügyminiszterhez terjesztettek fel jóváhagyásra. A beterjesztett alapszabályt a Belügyminisztérium kisebb változtatásokkal elfogadta, így megalakulhatott a Magyar Szemorvosok Egyesülete, amely 1922-ig egyesületként működött, majd 1922-ben az alapszabály módosítása révén Magyar Szemorvostársasággá alakult át.
Az Alapszabályzat elfogadását követően az első széles körű közgyűlést 1905. június 11-én tartották, ekkor megválasztva az Egyesület irányító testületét, amelyet „igazgatói választmány”-nak neveztek. Az igazgatói választmány tagjai Grósz Emil, Hoór Károly, Csapody István, Goldzieher Vilmos, Szili Adolf és Somogyi Zoltán voltak.
Az Egyesület első elnöke Grósz Emil egyetemi tanár, helyettes elnöke id. Imre József, titkára Blaskovics László lett.
Részlet Blaskovics László közgyűlési jelentéséből: „A végrehajtó bizottság 1905. június 11-i ülésén elhatározta, hogy Fejér Gyula tagtársunknak múlt évi értekezletünkön tett indítványa értelmében a Szemészetet hivatalos lappá teszi, melyben a közgyűlések tárgyalásai egész terjedelmükben fognak megjelenni. Egyúttal örvendetes tudomásra hozom, hogy egyik előkelő külföldi szaklap, a „Zeitschrift für Augenheilkunde” szerkesztősége késznek nyilatkozott ezen tárgyalásokat évenként közzétenni.”
Az Egyesület hivatalos lapja tehát a Szemészet lett és eljutott az egyesület minden tagjához.
Évente, általában júniusban tartottak tudományos üléseket (7).
Prof. Grósz Emil „Ötven év munkában” c. visszaemlékezésében a következőket írja:
„A magyarországi Szemésztársaságot 1904-ben alapítottuk meg, annak 15 éven át én voltam elnöke s ez időszerint tiszteletbeli tagja. Ez egyesületet teljesen a heidelbergi német szemésztársaság mintájára terveztem, melynek egyedüli tisztviselője annak idején a titkár volt, de a magyar hatóságok megkívánták, hogy az egyesületnek választott elnöke legyen. A főszerepet azonban a titkárnak Blaskovics Lászlónak szántam, ki mint ilyen s később mint elnök, az egyesülettel nagy szeretettel törődött.
Blaskovics nobilis gondolkozású, tetőtől-talpig gentleman, lelkiismeretes tanár, ötletes, művészlelkű operateur, megértő, tolerans collega s tanítványainak szerető apja volt” (8).
1905-ben Leitner Vilmos összeállítja és kiadja a Szemészet folyóirat 1867 és 1904 között megjelent közleményeinek 16 oldalas név és tárgymutatóját (9).
Az 1905. évi júniusi ügyviteli közgyűlésen a választmány megtár­gyalja, miként állíthatna az egyesület méltó emléket Schulek Vilmosnak, a modern hazai szemészet megalapítójának. Döntés születik: „Miként a budapesti kir. orvosegyesületben Balassa – előadással bízza meg a választmány az egyesület valamely tagját, úgy mi Schulek Vilmos előadás tartásával tüntetnők ki 2-3 évenként egy-egy tagtársunkat. Ez lenne a mi helyzetünkben a legméltóbb ünneplése Schulek Vilmos géniuszának” (10). Az első Schulek előadás megtartására Grósz Emil professzort kérték fel, aki 1910. május 14-én a Magyarország szemorvosai egyesületének VI. közgyűlésén tartotta ünnepi előadását „A sympathiás szemgyulladásról” címmel (11). Ugyanezen az ülésen számolt be Magyarországon először szaruhártya-átültetésről Fejér Gyula, sajnos a műtét sikertelen volt.
A Mária utcai Szemklinika megépítésére 1904-ben kapnak megbízást Korb és Giergl építészek, a törvényhozás 1907 nyarán szavazza meg a költségeket, 1907. július 1-én kezdődik az építkezés, 1908. augusztus végére kész a budapesti királyi magyar tudományegyetem I. sz. Szemklinikája. Ugyanezen év szeptemberében nyílt meg a szegedi m. kir. állami szemkórház, amelynek Leitner Vilmos lett az igazgató főorvosa.
1908-ban alakul meg Szili Adolf elnökségével a Vakságügyi Bizottság.
1911-ben ifj. Imre József: „Tapasztalatok a Schiötz-féle tonométerrel” címmel tartott előadást az egyesület VII. közgyűlésén.
Szemészet folyóirat megjelenései: 1913-ban egy szám, 1914-ben 1-2 összevont szám, 1916-ban rendkívüli szám, hadiülés nemzetközi részvétellel, 1918-ban rendkívüli szám jelenik meg.
A Hadiülés előadásait mellékelve: „A trachoma a katonai szolgálatképesség szempontjából”; „A látásélességi és fénytörési hibák a szolgálatképesség szempontjából”; „A harcztéri sérüléseknél a szembe és az orbitába jutott idegen testek lokalizálása és eltávolítása”; „Szemsérülések a háborúban”. A háborúban megvakultakról való gondoskodás és a látáscsökkenés a rokkantság szempontjából látható, hogy a tudományra a háború nyomta rá bélyegét.
1922-ben a belügyminiszter új rendeletet adott ki, amely szerint alapszabályt kellett módosítani, az Egyesület új neve: MAGYAR SZEM­ORVOSTÁRSASÁG lett.
A Magyar Szemorvostársaság 1924-ben belépett a TUDOMÁNYOS TÁRSASÁGOK SZÖVETSÉGÉBE. Tevékenységét kiterjesztette, tanfolyamokat szerveztek szemorvosok, optikusok számára. Előadásokat tartottak a szem anatómiájáról és fiziológiájáról. Erre azért is szükség volt, mert 1925-ben megjelentettek egy újabb rendeletet, amelyben az optikus foglalkozást is szakképesítéshez kötötte a belügyminiszter.
A 20-as évek végén, Magyarországon 105 szemész szakorvost tartottak nyilván, akiknek fele Budapesten működött.
Györfi írja 1964-ben a 100 éves a Szemészet című cikkében: „A Szemészet terjedelme 1916 óta közben állandóan csökkent. Előbb még 3, majd 2 íven jelent meg, míg 1922 után már csak a nagygyűlések előadásainak és bemutatásainak a referálására szorítkozott 1 íven. 1923-ban ismét nem adták ki, de a nagygyűlés referátumát az Orvosi Hetilap – amely egyébként a gyűlések ismertetését évente rendszeresen közölte – különlenyomat formájában megküldte a Társaság tagjainak. Az 1924., 1925., 1926. és 1927-es évfolyamok csak egy kis referáló füzetből állnak. Ez utóbbi számokat azonban nem a Hetilap mellékleteként nyomták, hanem mint a Szemorvostársaság hivatalos kiadványai kerültek a tagok kezéhez” (12).
A Szemészet 1932-ben a szokástól eltérően nem az Orvosi Hetilap mellékleteként, hanem mint az ,,Orvosképzés” külön füzete jelenik meg (Ok. XXIII. évf. okt. hó). Ez a szám a nagygyűlésen elhangzott referáló előadásokat tartalmazza, a kisebb előadások és bemutatások referátumát most is csak a Hetilap közli.
1935-ben ugyan Horay Gusztáv a Szemészet ünnepi számaként adja ki a Grósz Emil emlékfüzetet, amelyet Grósz tanárságának 30., születésének 70. évfordulójára írtak tanítványai és barátai.
1936 és 1941 között Ditrói Gábor töltötte be a Szemorvostársaság elnöki tisztét.
1938-ban jelentős változást jelentett az Orvosi Hetilaptól való teljes különválás is, miáltal a lap – mint a Magyar Szemorvostársaság hivatalos közlönye – teljesen önálló, független folyóirattá lépett elő. Az igazgatótanács elhatározta, hogy a Szemészet-et évente 2 alkalommal fogják megjelentetni, a költségeket nemcsak a tagdíjból, hanem hirdetésekből is kívánták finanszírozni.
1938 őszén hirtelen elhunyt Blaskovics László, a Társaság első titkára és kétszeres elnöke.
A Magyar Szemorvostársaság még ebben az évben elhatározta, hogy tiszteletére Blaskovics-emlékplakettet alapítanak. A Reményi József által készített 93 mm átmérőjű öntött bronzérem a következő évben készült el és 1940-ben Kettesy Aladárnak adományozták, aki a Debreceni Szemklinikán Blaskovics László örököse, illetve tanszéki utódja lett (1. ábra).

A Szemorvostársaság 1941. évi tisztújítása alkalmával elnökké ifj. Imre Józsefet, titkárrá Nónay Tibort választották.
A Szemészet 1941. decemberi számában jelenti be Grósz Emil halálát. A nekrológot Horay Gusztáv írta.
A magyar szemészetet, a háború jelentősen visszavetette, azonban a Magyar Szemorvostársaság a háború idején is megtartotta a közgyűlését, bár a Szemészet éveken át nem tudott megjelenni. A Társaság elnöke ekkor ifj. Imre József volt.
A II. világháború végén gyökeres politikai és társadalmi átrendeződés következett be. 1945-ben megalakult a MAGYAR ORVOSOK SZABAD SZAKSZERVEZETE, a MAGYAR SZEMORVOSTÁRSASÁG egy időre megszűnt. Helyét 1945 után a SZEMÉSZ SZAKCSOPORT vette át, elnöke Horay Gusztáv lett. A Szakcsoport 1948. május 26-án rendezte meg az első tudományos ülését. Sikerült elérni, hogy a szakmai szempontok is érvényesülhessenek és a Szemészet újságot a következő évben újra tudták indítani. A Szakcsoporton belül szakbizottságokat hoztak létre, minden évben megszervezték a közgyűlést és szakmai továbbképzéseket is. Mivel ezekben az években nem lehetett külföldre utazni és a nyugati tudományos folyóiratok sem jutottak el hazánkba, ezért a tudományos színvonal fenntartása érdekében törekedtek arra, hogy havonta minden hónap utolsó péntekén tudományos ülést szervezzenek.
1955. november 26-án ünnepelte a Magyar Szemorvostársaság, vagyis akkori nevén a Szemész Szakcsoport alapításának 50. évét (tévesen). A rendezvényt közösen szervezték az Egészségtudományi Szolgálattal. Az első Közgyűlés volt akkor 50 évvel ezelőtt, mert az MSZT alapítás éve 1904.
A politikai kurzus enyhülésével a Társaság 1967-ben visszavette a MAGYAR SZEMORVOSTÁRSASÁG nevet, amely azóta is érvényben van. A 60-as évek elejétől néhány szemorvosnak lehetősége volt nyugati kongresszusokra eljutni. Az ott tapasztaltakat hazahozták, illetve kint beszámoltak a magyar eredményekről, tehát egyfajta szakember és véleménycsere megindult. A 80-as évek végéig ez a fejlődési tendencia folytatódott, majd a 89-es rendszerváltást követően számos szemorvosnak volt alkalma nyugat-európai és észak-amerikai szemészeti rendezvényeken részt venni, az ott megszerzett tudást hazahozni és a gyakorlatban alkalmazni. Elmondhatjuk, hogy a 2000-es évek elejére a magyar szemészet mind szaktudásban, mind műszerezettségben elérte a fejlett országok színvonalát, ezt a szintet a mai napig tartani tudtuk és tudjuk.
2004-ben a Magyar Szemorvostársaság 100 éves jubileumára nagyon dekoratív kiállítású Emlékkönyv jelent meg Német János, Bausz Mária, Kótyuk Erzsébet szerkesztésével (13).
A magyar és a nemzetközi szemészet óriásit fejlődött az elmúlt 30-40 évben, az intracapsularis hályog sebészeti technikától eljutottunk a legmodernebb mikrosebészeti eljárásokig, a merev PMMA intraocularis lencséktől a minimálisra összehajtható multifokális/multifokális-tórikus műlencsékig. A hályogsebész ma már refraktív sebész is, hiszen a fénytörést rendkívül széles tartományban változtathatjuk. A szemészet igazi sebészi diszciplínává vált, a látás jelentősége a számítógépek, okos eszközök általános elterjedése révén rendkívüli jelentőségűvé vált.
A társaság éves kongresszusainak megtartását a 2020-as Covid-19- koronavírus-járvány sem tudta megakadályozni. Webinárium rendezése a mai technikai lehetőségek mellett megoldotta a nehézséget. A Magyar Szemorvostársaság hivatalos újságja a Szemészet 2022 óta online elérhető, angol absztrakttal megjelenő, open access folyóirat lett (14).
A jó látásra minden generációnak, öregnek és fiatalnak egyaránt szüksége van. A modern élet vívmányait csak jó látással lehet kihasználni. A fejlődés minden téren töretlen és folyamatos. Nem sok olyan orvosi szakma létezik, ahol ilyen mértékű robbanásszerű fejlődés következett, hogy ezt a fejlődést megőrizhessük és a magyar szemészeti ellátást a nemzetközi szintnek megfelelő magas színvonalon tudjuk megtartani. Az 1. táblázatban soroljuk fel a Magyar Szemorvostársaság elnökeit.

A Magyar Szemorvostársaság Szekciói és kapcsolódó társaságai

• Dél-magyarországi Szekció,
• Glaucoma Szekció,
• Retina Szekció,
• Cornea Szekció,
• Magyar Szemorvosok Kontaktlencse Társasága,
• Magyar Gyermekszemészek és Strabológusok Társasága,
• Független Szemészeti Társaság,
• Magyar Műlencseimplantációs és Refraktív Sebészeti Társaság.

Európai és nemzetközi elismerést kapott kollégáink

• 1959-ben az Eye Research Foun­dation (ERF) meghívta Győrffy Istvánt, a kontaktkagyló feltalálóját Chicagoba az első kontaktlencse világkongresszusra.
• 1972. áprilisban Budapesten tartották az Európai Szemorvostársaság IV. Kongresszusát, amelynek elnöke Radnót Magda volt. Ebből az alkalomból adták át a Tömő utcai I. sz. Szemészeti Klinika új épületét is. Radnót Magda 1972–76 között az Európai Szemorvostársaság elnöke volt.
• 1973-ban Albert Béla a Német Szemorvostársaságtól (DOG) Graefe-díjat vehetett át, keratoplasztika.
• 1984-ben Kovács Bálint Chibret- díjat kapott Zürichben.
• 1984-ben „Lacrima Award”-ot vehetett át Texasban, Lubbock városában Berta András és Tapasztó István.
• 1988-ban alakult meg az USA Eye Injury Regisztere, amelynek egyik vezetője Kun Ferenc.
• 1989-ben az Európai Glaucoma Társaság Budapesten tartotta kongresszusát, a rendező Follmann Piroska volt.
• 1997-ben az Európai Szemorvostársaság Budapesten rendezte kongresszusát, amelynek szervezője Süveges Ildikó volt, szemészeti patológia.
• Salacz György vitrectomiás beavatkozások.
• Hatvani István technikai újítások a szemészeti műszerparkban.
• 1999-ben szintén Budapesten rendezték meg az „Imaging in Ophthalmology” kongresszust, szervezője Németh János volt, újdonságok az ultrahang-diagnosztikában.
• Roth A. amnion membrán transz­plantációval vált világhíressé.
• Bitó István találta fel a latanoprost vegyületet, amely a glaukóma kezelésében igen fontos gyógyszer lett az utóbbi években.
• Roska Tamás a bionikus szem kifejlesztője, a Leuveni Katolikus Egyetem díszdoktora (2013).
• Roska Botond a látásvisszaállító génterápia nemzetközileg elismert kutatója, a Bázeli Orvosi Egyetem Molekuláris és Klinikai Szemészeti Intézet igazgatója, 2018. Bressler-díj, 2019. Louis Jeantal-díj, Semmelweis-díj, Honoris Causa-díj (Semmelweis Egye­tem), génsebészet és opto­genetika.
• Nagy Zoltán Zsolt a világon az első femtolézeres szürkehályog-műtét 2008-ban, majd szintén a világon az első femto­lézeres glaukóma ellenes műtét (FLIGHT procedure) Magyarországon a Szemészeti Klinikán történt.
• Tóth-Molnár Edit könnyút patofiziológiai kutatások.
• Csutak Adrienn 2001 Johns Hopkins Egyetem Innovációs Díj.
• Fodor Mariann intraocularis tumorok újszerű kezelése.