Bevezetés

Az időskori makuladegeneráció (Age-related macular degeneration – AMD) a felnőttkori szerzett látásromlás vezető oka az iparilag fejlett országokban és hazánkban is (1), jelentősége kiemelten fontos az 50 év feletti populációban. A szemfenéki kép alapján típusát tekintve száraz (nonexsudatív) és nedves (exsudatív) formáit különböztetjük meg (2). Stádium tekintetében kezdődő, intermedier és előrehaladott kategóriába sorolható (3). A típus és a stádium meghatározza a látáskárosodás mértékét (4). Mind a száraz, mind a nedves típus okozhat nagyfokú látásromlást, jelen közlemény témája az előrehaladott száraz típusú makuladegeneráció ún. geografikus atrófia (GA). A folyamatok megértéséhez azonban nélkülözhetetlen a betegség kórfolyamatainak megértése, amely a korábbi stádiumok rövid összefoglalását is jelenti. A GA kezelése kiemelt figyelmet kap a gyógyszerfejlesztések területén, az Egyesült Államokban 2023-ban két hatóanyagot is törzskönyveztek a betegség kezelésére. Az összefoglaló közleményben a jelenleg is folyó intenzív kutatómunka során körvonalazódó új kezelési módszereket is ismertetjük.

Epidemiológia

Az AMD a 2020. évi becslések alapján mintegy 196 millió embert érint világszerte, közel 20 millióra volt tehető az USA-ban AMD-vel élők száma 2019-ben, akik közül mintegy 1,5 millió betegnek előrehaladott állapotú stádium miatt romlott meg a látása (5). Az előrejelzések szerint az átlagéletkor növekedésével 2040-re akár a 288 milliót is elérheti világszerte az AMD-ben érintettek száma (6–8). Az összesített prevalencia 8,69% a 45–85 éves korosztályban, amely terén etnikai különbségek figyelhetők meg: 12,33% az európai származásúak körében, 10,43% a latinok körében, 7,53 az afrikai és 7,38% az ázsiai eredetűek körében (8). Az előrehaladott AMD éves incidenciája az USA-ban 0,35% fő az 50 évesnél idősebbek körében (9), amely Fisher 8 évig tartó prospektív vizsgálata alapján a kauká­zusiak körében a legmagasabb, mint­egy 4,1%-ra tehető (10). A GA az AMD száraz típusú előrehaladott formáját jelenti, amely a világon több mint 5 millió embert érint, a prevalenciája 0,81% főre tehető az USA-ban, és gyakorisága jóval magasabb a 80 évnél idősebbek körében (6,89%), míg a GA kockázatát magába foglaló 125 µm-nél nagyobb drusen prevalenciája 6,12%-ra tehető (11).

Klinikai jellemzők és kóroki tényezők

A GA kialakulásának pontos folyamata nem ismert, a patogenezisben elsődlegesen a retinalis pigment­epithelium (RPE) progresszív degenerációja zajlik, amellyel egyidejűleg a környezetében lévő szövetek is sorvadnak, mint a choriocapillaris és a fotoreceptorok rétegei is, amelyek együttesen vezetnek látásfunkció csökkenéséhez (11). A GA az esetek többségében csak később okoz látóélesség-csökkenést, mindaddig, amíg a fovea területe nem érintett, a hagyományos visusvizsgálatok nem fedik fel a látásfunkció csökkenését, azok nem korrelálnak a beteg panaszaival (12). Chakravarthy szerint a GA diagnózisának időpontjában a betegek 7,1%-ában már a látásromlás igazolódott kétoldali GA esetében az Egyesült Királyságban 16% jogi vakság alakult ki 6,2 év alatt (13). A mentális egészség hanyatlása és az életminőség romlása is észlelhető a GA progressziója esetén (14, 15).

Tünetek

A GA esetében a legalapvetőbb funkcionális vizsgálat az ETDRS- táblán mért legjobb korrigált látóélesség (BCVA – best corrected visual acuity). A fovea megtartottsága esetén még előrehaladottabb esetekben is sokszor teljes, vagy csaknem teljes visus mérhető. A betegek mégis rossz látásról számolnak be főleg a parafoveális területek érintettsége miatt, elsődlegesen olvasás (keresztrejtvényfejtés), illetve romló kontraszt és színlátás mellett. A funkcionális zavarok nagyban rontják az életminőséget, az önellátás képességét és kockázati tényezőt is jelentenek, pl. balesetek tekintetében. A hagyományos visusvizsgálat mellett az alacsony megvilágítású visusvizsgálat (low-luminance VA – LLVA) és olvasási sebesség mérése végezhető. Előbbi az LLVA egy 2,0 log neutrális (szürke) szűrő előtétlencsével végzett ETDRS BCVA-vizsgálatnak felel meg. Az olvasási sebesség a hagyományos ETDRS-táblán, vagy a Radner-táblákkal vizsgálható.
A Radner-táblák komplexebb, standardizált nyelvtani szerkezetű, azonos számú betűből és azonos hosszúságú szavakból felépülő, azonos nehézségű mondatokat tartalmaznak, a hagyományos olvasótáblán ismert egyre csökkenő méretben. Az olvasási sebességet logaritmikus formában adjuk meg (logarithm of the reading acuity determination – logRAD), amelyen azt értjük, hogy melyik az a legkisebb betűvel szedett mondat, amelyet még 30 másodpercen belül el tud olvasni a beteg. A maximális olvasási sebességet a percenként elolvasott szavak száma is jellemzi (words per minute – wpm) (16). Hasonlóan használható (de minden adott nyelvre validálni kell) a Minnesota Low-vision Reading Test-tábla (MNREAD) (17). A vizsgálatok eredményét jelentősen befolyásolja, hogy monokuláris vagy binokuláris módon végezzük. A GA-léziók elhelyezkedése nagyban meghatározza a fenti funkciókat, elsődlegesen a parafoveális felső és jobb oldali ETDRS-mezőkre lokalizált léziók rontják az olvasási képességet, amelyet a mikroperimetriás vizsgálatok is megerősítettek.

Diagnosztika és képalkotás

A GA diagnosztikája a hagyományos szemfenék-vizsgálaton túl a multimodális képalkotáson alapszik. A képalkotás hozzájárul a korai diagnózis, a progresszió követése és a prevenció, illetve a napjainkra megjelenő új kezelési módszerek hatásainak felméréséhez. A multimodális képalkotás jelenti az optikai koherencia tomográfia (OCT), a színes fundusfotó (CFP), a vörösmentes fotó, az infravörös (IR), a fundus autofluoreszcencia (FAF) és a fluoreszcein-angiográfia (FA) felvételek együttes értékelését (18). A GA leírásában sokféle kifejezés terjedt el (19). A különböző képmodalitások komplex értelmezésében segít a Classification of Atrophy Meeting (CAM) munkacsoport, amely közleményeiben foglalja össze a GA kép­alkotásának értelmezési lehetőségeit (20, 21).
A hagyományos CFP és vörösmentes fundusfotó hagyományosnak számít a szemfenéki kórképek rögzítésében, amely alkalmas a GA követésére (1. ábra), de egyéb modalitások több információt nyújtanak (22).

A FAF a hipofluoreszcens területek pontos kimutatásában segít, meghatározva az RPE-sorvadás méretét és elhelyezkedését. Az RPE-sejtek fluorofórjainak függvényében autofluoreszkál, amely jelentősen csökken sorvadás esetén. A fovea fiziológiásan is alacsony autofluoreszcens terület, így a GA fovea érintettségének felmérését ez nehezítheti, ebben segít az OCT és az NIR (infravörös közeli – near-infrared reflectance.) A hipoautofluoreszcenciájú területeket szabálytalanul hiperautofluoreszcens szö­vetek veszik körül általában (23), amely jellemzi a sorvadás fokozódását. A FAF alkalmas a progresszió követésére a legkönnyebben (2. ábra).

Az éles kontraszt miatt az automatikus kép­elemző szoftverek algoritmusai is könnyen felismerik a határait (24). Az alkalmazott excitáló fény hullámhosszának megfelelően különböző FAF-fajtákat különböztetünk meg: zöld, azaz green-light fundus autofluoreszcencia (GAF; excitáció = 518 nm) versus kombinált kék, azaz blue-light fundus autofluorescence (BAF; excitáció = 488 nm) és megemlítendő az infravörös közeli (NIR; 820 nm) (19). Ezek bármelyike alkalmazható a gyakorlatban, a legtöbb készülékben leginkább a BAF az elterjedt modalitás.
Az AMD diagnosztikájában alapvető FA, elsődlegesen az exsudatív formában. GA esetében a FA-felvételen a GA-lézió éles határú korai hiperfluoreszcens területként ábrázolódik, amelyet RPE-ablakdefektus­nak is nevezünk, hiszen az RPE-hiányon keresztül a chorioideakeringés láthatóvá válik, amelyet az ép RPE normálesetben elfedne (1. ábra). Tekintettel az invazív vizsgálati módszerre, a rendszeres követésre való alkalmazása háttérbe szorult.

Osztályozás

A CAM-klasszifikáció elsősorban az OCT-vel észlelhető sorvadásos eltérések elemzésén alapul, ezért ezt részletesebben ismertetjük az alábbiakban. Az OCT-felvételeken az RPE, a külső retina- és a chorioidea-atrófia részletesen elemezhető. Jellegzetesen elvékonyodik, illetve felszívódik az RPE és a fotoreceptor-réteg. A sorvadt RPE-n keresztül áttűnik, azaz magasabb reflektivitással ábrázolódik a chorioidea (choroidal signal hypertransmission). A készülékek felbontó képességének növekedésével a CAM-klasszifikáció szerint megkülönböztethető részleges és teljes RPE és külső retinaatrófia a progresszió függvényében (1. táblázat, 3–6. ábra).

A részleges RPE és külső retinaatrófia (Incomplete RPE and outer retinal atrophy – iRORA) jellegzetessége, hogy a drusen mellett megjelenik a chorioidea fokozott reflektivitása (hipertranszmisszió), ugyanitt az RPE és a felette lévő fotoreceptor-réteg is degenerálódik. Az iRORA jelei kockázati tényezőt jelentenek a teljes RPE és fotoreceptor-sorvadásra (complete RPE and outer retinal atrophy – cRORA). A cRORA definíciója legalább 250 μm átmérőjű teljes RPE- és fotoreceptor-sorvadás. Fontos kitétel, hogy az RPE-ruptura mellett kialakuló hasonló kép nem cRORA-nak felel meg. Amennyiben az RPE még nem sorvadt, akkor is kialakulhat a külső retina sorvadása. A külső retinasorvadás lehet teljes (complete outer retinal atrophy – cORA) és részleges (incomplete out retinal atrophy – iORA). Az ellipszoid zóna (EZ) és a membrana limitans externa (ELM) folytonossága megszakad ezen esetekben és elvékonyodik a külső retina és az interdigitációs zóna (IZ), de az RPE folytonossága követhető.

Progresszió és kockázatok

A Szemészet hasábjain Seres összefoglaló közleményében kitér a GA kockázatait jellemző biomarkerekre is (29, 30). Az AREDS és az AREDS 2-tanulmányok hosszú távú követései alapján bizonyos biomarkerek a GA gyorsabb növekedésének kockázatát jelentik. Annál nagyobb kifejezettebb a progresszió, minél több a GA-folt, minél nagyobb a folt mérete, minél kevésbé centrális és minél inkább van hiperautofluoreszcens szegélye. Kétoldali GA esetén a prognózis rosszabb (31, 32).
OCT-alapú biomarkerként említhető, hogy Fleckenstein és Moussa leírása szerint az RPE-fotoreceptor komplex a GA határán különböző formátumban jelenhet meg, amely prognosztikai jelentőséggel bír (24, 33). Az RPE–Bruch-membrán felépítése alapján lehet szabályos, szabálytalan és hasadt formájú (7. ábra).

A makula területében GA esetén jellemzően az érhártya is elvékonyodik. A chorioidea-vastagság, mint OCT-biomarker oly módon értelmezhető, hogy megtartott vastagsághoz képest a vékony chorioidea kedvezőtlen jel a progresszió szempontjából (8. ábra).

Kedvezőtlenül befolyásolja a makula sorvadását, amennyiben vitreomakuláris trakció, vagy ERM társul hozzá (9. ábra).

Az FAF-biomarker jellegzetességei az atrófia perifériás szegélyének fokozott autofluoreszcenciáját jelenti, amely az aktivitásra utal (10. ábra).

A visusfelvételkor a fovea funkcióját mérjük. Az ETDRS-tábla előnye a soronkénti 5 betű megjelenítés, amely már az olvasáshoz hasonló funkcionális teszt is egyben. Az olvasási képesség szempontjából a subfoveális terjedésű GA a legfontosabb akadály, de a juxta-, vagy extrafoveális foltok okozta apró szkotomáknak megfelelően kifejezett olvasási nehézséget okoznak a betegeknek. Az olvasási sebesség mérése ezáltal jellemzi a GA funkcionális károsító hatását. A GA-sorvadásos foltok az esetek 70%-ában nem centrálisan indulnak, de az első észleléstől számított átlagosan 2,5 év alatt válnak subfoveális terjedésűvé (34). Ötéves távlatban a betegek csaknem kétharmadánál eléri a foveát a sorvadás (31). A GA növekedése sajnos nem zárja ki az exsudatív AMD kialakulását, GA talaján az esetek kb. harmadában alakul ki érújdonképződés 4 éven belül.
Érújdonképződéssel járó nedves típusú AMD kezelése kapcsán is észlelhető GA kialakulása. A Seven-Up-tanulmányban azt találták, hogy 7 évvel az antiVEGF-kezelés megkezdése után az esetek 98,2%-ában alakult ki FAF alapján GA, és 89,7%-ban ez a fovea területét is érintette (35). A sikeres anti-VEGF-kezelések mellett tehát még több GA megjelenésére kell számítanunk, mint az anti-VEGF-korszak előtti időszakban (36). Jó esetben a makulában a heg kisebb méretű lesz, vagy egyáltalán nem alakul ki, de a sorvadás nem kerülhető el a legtöbb esetben (11. ábra).

A fotoreceptor-réteg pusztulására utal a külső tubuláció (outer retinal tubulation – ORT). Az RPE repedése pigmenthám elemelkedések kezelése kapcsán kialakulhat, amely GA-ra emlékeztető képet alakít ki, a repedés mellett teljes RPE-fotoreceptor-sorvadás alakul ki, amely leginkább a cRORA-ra emlékeztet, de eltérő patomechanizmus mellett jön létre (12. ábra).

A GA-betegek követése jellemzően 6-12 havonta javasolt, amennyiben nincs panasza a betegnek. A mesterséges intelligencia már szolgáltat eredményeket a betegség lefolyásával kapcsolatban (37,  38, 39), amely tovább árnyalja majd a kórjóslattal kapcsolatos ismereteinket. A közeljövőben elérhetővé váló kezelések tükrében az ellenőrzés ütemezése azonban várhatóan változni fog.

Terápiás lehetőségek

Az AMD-s betegek számára előnyös lehet a nagy dózisú antioxidáns vitaminokból (C, E és béta-karotin) és cinkből álló étrend-kiegészítők alkalmazása, amelyekről megállapították, hogy csökkentik az előrehaladott AMD kialakulásának kockázatát (40).
Több tanulmány utal arra, hogy a komplementrendszer, a veleszületett immunrendszer egyik összetevője fontos szerepet játszik a GA kialakulásában.
A genetikai vizsgálatok kimutatták, hogy az AMD-vel összefüggésbe hozható genetikai polimorfizmusok a komplementfehérjéket kódoló génekben vagy azok közelében lokalizálódtak (41).
A genetikai vizsgálatokon kívül szövettani vizsgálatok komplementfehérjéket találtak a drusenben, valamint a komplementfehérjék emelkedett szintjét a postmortem AMD-s szemek külső retinaszövetében (42, 43). Továbbá, GA-ban szenvedő egyéneknél a plazmában az aktivált komplementtermékek emelkedett szintjét találták (44). Ezen eredmények alapján több, a komplementrendszert célzó gyógyszer vizsgálata indult a GA kezelésére (45, 46) és 2023-ban az Egyesült Államokban már két GA kezelését célzó intravitrealisan alkalmazott gyógyszer törzskönyvezése is megtörtént.

Pegcetacoplan

A pegcetacoplan (Syfovre; Apellis Pharmaceuticals Waltham, Massachusetts, USA) C3 komplement gátló, amelynek hatékonyságát a III. fázisú multicentrikus, randomizált, kettősen maszkolt, álinjekcióval kontrollált OAKS- és a DERBY-vizsgálatok igazolták, amelyekben összesen 637, illetve 621, 60 éves vagy idősebb GA-ban szenvedő beteg vett részt (47). Az elsődleges végpont a GA-elváltozások FAF-fal mért teljes területének változása volt 12 hónap alatt.
Mind a Syfovre havi, mind a kéthavonta történő beadása a GA-elváltozás növekedési ütemének szignifikáns csökkenését mutatta az álinjekcióhoz képest. Az OAKS-vizsgálatban a havi adagolás 22%-os csökkenést eredményezett (p <0,0001), míg a kétha­vi adagolás 18%-os csökkenést (p = 0,0002) mutatott a GA-el­változás növekedésében 24 hónap alatt (47). A DERBY-vizsgálatban a havi adagolás 19%-os csökkenést (p = 0,0004), a kéthavonta végzett adagolása pedig 16%-os csökkenést (p = 0,003) eredményezett a GA-elváltozás növekedésében ugyanezen időtartam alatt (47).
A DERBY és az OAKS együttes 18 hónapos eredményei azt mutatták, hogy a pegcetacoplan 23%-kal, illetve 18%-kal csökkentette a GA-elváltozás növekedésének mértékét az álinjekcióval kezelt csoporthoz képest. Ezek az adatok vezettek ahhoz, hogy az FDA 2023 februárjában törzs­könyvezte a pegcetacoplant, mint a GA első kezelési lehetőségét (46).
Bár a látóélességben a kezelt csoportban nem tapasztaltak javulást, a III. fázisú vizsgálat új adatai azt mutatták, hogy a havonta és a kéthavonta pegcetacoplant kapó betegeknél a mikroperimetriával mért retinaérzékenység csökkenése kisebb volt, és kevesebb új szkotómát tapasztaltak az álinjekcióval kezelt csoporthoz képest (48).
Egy másik fontosnak tűnő pont a fotoreceptorok állapotának megőrzése. A poszt hoc elemzés mind a havi, mind a kéthavonta alkalmazott kezeléseknél a kontrollcsoporthoz viszonyítva a külső magvas réteg (ONL) kifejezetten vastagabb volt, valamint a 12. hónapra a pegcetacoplan-kezelt szemekben a fotoreceptorok belső szegmentumának vastagabbnak bizonyult a kontrollcsoporthoz képest (49).
A klinikai vizsgálatokban a pegcetacoplan adása során a kezelt csoportban ugyanakkor szignifikánsan több subretinalis chorioideális érújdonképződés kialakulását figyelték meg. Két év alatt a havi adagolású csoportban a neovaszkuláris AMD előfordulása 12% volt, a kéthavonta adagolt csoportban 7%, szemben a kontrollcsoport 3%-ához képest (47). Ezek az eredmények kiemelik a Syfovre-t kapó betegek szoros nyomonkövetésének fontosságát a neovaszkuláris AMD esetleges kialakulása és az anti-VEGF-terápiák időben történő beadása szempontjából. Intraocularis gyulladás előfordulását (vitritis, üvegtesti sejtek, uveitis, csarnokvízben sejtek, iritis) a havonta Syfovre-t kapó betegek 4%-ánál és a kéthavonta kezelést kapó betegek 2%-ánál jelentették. Ezzel szemben intraocularis gyulladást az álinjekcióval kezelt betegek kevesebb, mint 1%-ánál figyeltek meg. Iszkémiás opticus neuropathiát a havonta SYFOVRE-t kapó betegek 1,7%-ánál, a kéthavonta kezelt betegek 0,2%-ánál, ezzel szemben a kontrollcsoportban egyetlen betegnél sem észleltek (47).
Az OAKS- és a DERBY-vizsgálatok során nem számoltak be retinitis vagy okkluzív/nonokkluzív vasculitis előfordulásairól. A SYFOVRE 2023. februári bevezetése óta azonban számos okkluzív és nem okkluzív vasculitises esetet jelentettek az FDA-nak (50).
Emellett a III. fázisú vizsgálat kiterjesztését is megkezdték, GALE (NCT04770545) néven. Ez a kiterjesztés az OAKS- és DERBY-vizsgálatokat befejező résztvevők 80%-át foglalja magában.
A nemrégiben közzétett 6 hónapos GALE-vizsgálat eredményei (azaz a 24 és 30 hónapos követési idő között összesen) 39%-kal, illetve 32%-kal csökkent GA-elváltozás növekedést mutattak ki a havi és a kéthavonta alkalmazott kezeléssel, az álinjekcióval kezelt kontrollcsoporthoz képest. Konkrétan a kezelés 45%-kal, illetve 33%-kal csökkentette a nem szubfoveális GA-lézió növekedését a havi és a kéthavonta alkalmazott kezeléssel, az álinjekcióval kezelt kontrollcsoporthoz képest (51).

Avacincaptad pegol

2023 augusztusában az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) egy másik gyógyszer, az Izervay (avacincaptad pegol intra­vitreális oldat, Iveric Bio/Astellas, Cranbury, NJ) GA-ra történő alkalmazását is engedélyezte. A pegcetacoplanhoz hasonló módon az avacincaptad pegol is a komplementrendszerre hat azáltal, hogy a C5 komponenst célozza és gátolja (52). A gyógyszer regisztrációjához a III. fázisú GATHER1 és GATHER2 klinikai vizsgálatok szolgáltak alapul. A GATHER2-vizsgálatban a 2. évben a betegeknél a havi injekciókkal 14%-kal, a kéthavonta adott injekciókkal 19%-kal csökkent a GA növekedésének átlagos mértéke (46, 53). A pegcetacoplanhoz hasonlóan úgy tűnik, hogy a kezelés hatása a folyamatos alkalmazással növekszik, a kezelés hatása (a GA növekedésének átlagos mértéke a kiindulási értékhez képest) több mint kétszeresére nő 2 év alatt az 1 éves kezelés hatásához képest (46, 53).
Kiemelendő, hogy az avacincaptad pegollal kezelt betegeknél a kontrollcsoporttal összehasonlítva 56%-os csökkenést mutattak az egy év alatt bekövetkező tartós látásvesztés (15 betűvesztés) kockázatában (54).
Az avacincaptad pegollal történő kezelésnek a pegcetacoplanhoz hasonló kockázatai vannak, beleértve az endophthalmitis kockázatát, mint minden intravitreális injekció esetében, és a neovaszkuláris AMD kockázatát, amelynek aránya 11,6%, szemben a 9%-os álinjekcióval kezelt betegek esetében. A GATHER2-vizsgálatban csak egy nem súlyos intraocularis gyulladásról számoltak be (46, 53), így az avancicaptad pegol esetében a gyulladás kockázata kisebb lehet, mint a pegcetacoplan esetében. Az avancicaptad pegolról eddig kevesebb valós adat áll rendelkezésre, mivel nem olyan régóta van kereskedelmi forgalomban.

Jövőbeni lehetőségek

Számos klinikai vizsgálat van folyamatban a GA kezelésére, a szájon át szedhető gyógyszerektől a sejtterápiáig. Az alábbiakban két konkrét GA-tanulmányt mutatunk be, de természetesen elismerjük, hogy még sok más is fejlesztés alatt áll, és a jövőben kezelési lehetőséget jelenthet.

Génterápia

Jelenleg több génterápiás vizsgálat van folyamatban különböző stratégiák vizsgálatára, beleértve a komplement kaszkád gátlását és a szabályozó fehérjék fokozását. A génterápiában rejlő lehetőség, hogy mindössze egyetlen beavatkozással kezelje a betegséget, szemben a havonta, kéthavonta alkalmazott intravitrealis injekciós kezelésekkel.
Az egyik ilyen intravitrealisan alkalmazott génterápia a Janssen pharmaceuticals (Beerse, Belgium) által szponzorált JNJ-81201887 (46). Ebben a 2. b fázisú vizsgálatban 2024 tavaszától kezdődött meg a betegbeválogatás. A vizsgált készítmény, a JNJ8121201887 egy génterápia, amely egy anti-CD59-fehérjét kódol. A CD59 a komplementkaszkád utolsó komponense, és a CD59 aktivitásának gátlása csökkentheti a membrántámadási komplex kialakulását és az azt követő sejthalált.

Sejtterápia

A GA-ra alkalmazott sejtterápiák többsége elsősorban az RPE-sejtek transzplantációjára fókuszál. Egy I/II.a fázisú vizsgálatban (NCT02590692) a CPCB-RPE1 elnevezésű kompozit implantátummal 16 betegnél vizsgálták a humán embrionális őssejtekből (hESC) származó monolayer RPE-sejtek bejuttatásának megvalósíthatósá­gát (55, 57). Az implantátumot kapott 5 szem interim analízise az OCT-felvételek alapján a fotoreceptorok integrálódását jelezte a recipiensekben (56, 57). Figyelemre méltó, hogy az implantátumot kapott betegek egyikénél sem tapasztalták a látáscsökkenés (ETDRS-betűkben mérve) további progresszióját, és egy betegnél a beültetést követő 60. napon 17 betűs javulást tapasztaltak, amely a 120. napon is fennmaradt. Kiemelendő, hogy az RPE-transzplantáción átesett betegek egyikénél sem észleltek klinikailag releváns mellékhatásokat (56).

Következtetések

A geografikus atrófia az időskori makuladegeneráció száraz típusú és nagyfokú látásromlást okozó, korábban gyógyíthatatlannak és visszafordíthatatlannak tekintett formája, ma már ígéretes az Egyesült Államokban törzskönyvezett terápiával rendelkezik. A jelenleg még csak a tengerentúlon elérhető kezelési lehetőségek képesek – a komplement útvonal gátlásán keresztül – a betegséget jellemző látásromlás kialakulásának késleltetésre.
Sajnos, mint a legtöbb kezelésnek, ennek a beavatkozásnak is vannak lehetséges mellékhatásai, úgy, mint az érújdonképződés kialakulásának fokozott kockázata, vagy egy esetleges intraocularis gyulladás lehetősége.
A multimodális képalkotás adta lehetőségek tovább pontosíthatják ismereteinket nemcsak a betegség kórlefolyásáról, hanem arról is, hogy melyek azok a betegek, akik különösen sokat nyerhetnek az új kezelésekkel.
Különösen fontos a betegeknek a betegségük megértésére vonatkozó oktatása, az önellenőrzés fontosságának hangsúlyozása, a változások korai észlelése és a szemészorvos időben történő értesítése.
Várhatóan az új terápiás lehetőségek, a közeljövőben, Európában és hazánkban is megjelennek, és egyben új kihívást jelentenek nemcsak az ellátórendszernek, hanem a finanszírozónak is.

Nyilatkozat

A szerzőknek a közleményben szereplő készülékek, készítmények terén anyagi érdekeltsége nem áll fenn, a közlemény megírása anyagi támogatásban nem részesült. PA konzultáns: Apobiologix/Apotex, Akceso Advisors, Bayer, Formycon, Novartis, Roche.