A COVID-19-pandémia jelentősen érintette az egészségügyet, ezen belül a szemészeti ellátást 2020 és 2021 során is. A szemészeti osztályok egy részét lezárták és COVID-ellátó részleggé alakították, továbbá számos szakembert elrendeltek más a COVID-19-járvány szempontjából fontos tevékenységet végezni. Emiatt a műtétek végzése akadályokba ütközött, továbbá a betegek egy része félve a járványügyi helyzettől nem vállalta a műtétet a kitűzött időpontban. Már 2020-ban is több tízezerrel csökkent az elvégzett hályogműtétek száma. A 2021. év elemzése során megvizsgáltuk, hogy a pandémia 4. szakasza milyen hatással járt a magyarországi hályogsebészet vonatkozásában.
A szemészetben a szürkehályog- műtét az egyik leggyakrabban végzett műtéttípus és a QoL (Quality of Life) felmérések alapján a legmagasabb életminőségbeli javulással (QoL), a legnagyobb refraktív sikerrel és legkisebb ráfordítással járó implantációs műtéttípus. Mindez érthető, ha belegondolunk abba, hogy az információszerzés napjainkban mennyire felgyorsult: okostelefonok, iPad, iPhone, számítógépek, internet, számítógépes játékok, email-rendszer stb.). Mindezek hatékony használatához jó közeli- és távoli látóélesség szükséges. Az információszerzésben látásunk 90-95%-os jelentőséget szerzett az utóbbi évtizedekben. Ráadásul az ügyintézés nagy része is ma már számítógép segítségével történik. Az idősebb generáció is egyre gyakrabban veszi igénybe a számítógépek nyújtotta információszerzés lehetőségét. Ezért a jó közeli és távoli látóélesség jelentősége jelentősen felértékelődött. Ráadásul a pandémia a munkahelyi-, oktatási intézményekben a személyes megjelenéssel történő munkavégzést, tanulást megváltoztatta, a legtöbb esetben online megjelenéssel történt az ügyintézés, vagy tanulás.
Jelenleg a hályogsebészettel és a műlencse-implantációval elérhető optikai rehabilitációs eredmények rendkívül jók, a multifokális műlencsék bevezetésével jó minőségű közeli és távoli látás biztosítható minden korosztály számára. Természetesen az előnyök és potenciális hátrányok egyeztetése nem maradhat el. Az utóbbi években Magyarországon is emelkedett a prémium műlencsék (tórikus, multifokális, tórikus-multifokális lencsék) beültetésének aránya.
A magyarországi hályogsebészet korábbi helyzetéről Kovács (2) és Salacz, Nagy professzorok (3, 4, 5, 6, 7) számoltak be a Szemészet és az Orvosi Hetilap hasábjain korábban, illetve Facskó professzornő (1) közölt még eredményeket. A „Cataracta regiszter” kialakítása Salacz György nevéhez fűződik, aki több mint egy évtizeden át évente ismertette a felmérés adatait az SHIOL éves kongresszusain (3).
Jelen közleményben a 2021-es év hályogregiszter eredményeit foglaljuk össze.

Beteganyag és módszer

A magyarországi hályogsebészettel foglalkozó szemészeti klinikáknak, kórházi osztályoknak és egynapos sebészeti állami/magán központoknak 14+1 kérdésből és a COVID- helyzetre vonatkozó kérdésekből álló kérdőívet küldtünk ki. A 79-ből 63 intézmény (katarakta- és refraktív sebészeti beavatkozásokat végző intézmény) válaszolt. A korábbiakhoz hasonlóan 14 kérdést, plusz 1 kérdést tettünk fel a corneaműtétekre, továbbá a COVID-19-pandémia okozta változásokra vonatkozóan. A válaszok beérkezése után az eredményt összegeztük és kiértékeltük.

Eredmények

A magyarországi évi kataraktaműtét-számban a COVID-19-pandé­mia jelentős csökkenést hozott 2021-ben 50 000 körülire csökkent az elvégzett hályogműtétek száma (1. ábra).

Az egyes intézmények műtéti száma is jelentősen csökkent. A pandémia miatt egyetlen intézmény sem jelentett 3000 feletti éves műtétszámot (1. táblázat).

Jelenleg a hályogműtétek 90%-a egynapos sebészeti ellátás formájában történik mind az egynapos, mind a fekvőbeteg-intézmények vonatkozásában (2. táblázat).

Az átlagos intézményben tartózkodás ideje 4,8 órára csökkent 2021-ben. A mageltávolítás módja 99%-ban phacoemulsificatio volt, 0,2%-ban exprimálás (ECCE) és 0,8%-ban suctio (gyermekkatarakta), 0,9%-ban femtolézeres előkezelés történt. A kéregeltávolítás módja 7,6%-ban bimanuális technikával történt, 92,4%-ban egykezes szívó-öblítő véggel.

A cseppérzéstelenítést minden központban alkalmazzák (100%-os arány), ezenkívül 35 helyen retrobulbaris injekciót is adnak még szükség esetén, 12 intézményben peribulbaris az érzéstelenítés módja, 25 intézményben biztosított az általános anesztézia.
A sebkészítés módja: minden intézményben alkalmazzák a tisztán cornealis sebet (100%-os penetrancia), clear corneasebet készítenek 98%-ban, 11 operáló központban alkalmaznak limbalis sebet és 5 intézményben egyéb sebet (scleralis, illetve sclerocornealis seb extracapsularis műtétek kapcsán).
A tórikus műlencsék aránya 6,98% volt, a multifokális műlencséket 6,76%-ban ültettek be a kataraktát operáló intézményekben, a multifokális-tórikus műlencsék aránya 0,61%-os volt 2021-ben. Tórikus műlencsét az intézmények 73%-ban ültetnek, amely feltételezi a modern lencse tervezési eszközök elterjedését is.
A kombinált műtétek (phaco + ppV, phaco + trabeculectomia, phaco + ACL) aránya nem változott jelentősen az elmúlt évek gyakorlatával összehasonlítva (3. táblázat).

A hidrofób műlencsék aránya tovább növekedett a hidrofil műlencsék kárára. A szilikon alapanyagú műlencsék gyakorlatilag eltűntek a műtéti palettáról (4. táblázat).

Az intracameralis cefuroximot minden intézményben alkalmazzák, szubconjunctiválisan 1,4%-ban adnak antibiotikumot az intézmények preoperatív antibiotikus szemcseppet 20 intézményben rendelnek, a korábbi 30 közül. A műtétet követően az intézmények 85%-ában csak modern fluorokinolonokat (levo- és moxifloxacin), 5%-ában fluorokinolont és/vagy aminoglikozidokat, és 10%-á­ban csak aminoglikozidot rendelnek átlagosan 12 napig a műtétet követően.
A refraktív műtétek száma szintén jelentősen csökkent 2018-hoz képest, majdnem 50%-kal. Ezen belül a felszínes beavatkozások (PRK) száma vezet, az elmetszéses, ún. LASIK-műtétek száma is csökkent, az epi-LASIK gyakorlatilag eltűnt, a mikrokeratomos műtétek száma jelentősen csökkent, a femtolézeres LASIK-technika aránya a legmagasabb az elmetszéses eljárások között. A kezelések tervezésénél a topográfiás/hullámfront eredménye­ket a refraktív sebészeti műtéteket végző intézmények fele alkalmazza.
A presbyopia kezelésében a Supracor technológiát egyetlen intézmény sem jelentette 2021-ben, a laser-blended vision (LBV) aránya is jelentősen csökkent az adatok szerint, a monovision technika is csökkenést mutat.
A presbyopia kezelése az adatok alapján nem cornealis beavatkozással, hanem multifokális műlencsék implantációjával történik sebészileg.
A terápiás excimer lézerkezelések (PTK) aránya hasonló az előző évek adataihoz, a keratoconus crosslinking kezelése is hasonlóan alakult.
A COVID-19-pandémiával kapcsolatos kérdések vonatkozásában a hályogműtétek száma közel 30%-kal csökkent az intézményekben, csak 1 intézményben nem változott, 2-ben növekedett (magánellátók). 2018-ban 5 intézményben volt 300 feletti az évi műtétek száma, 2021-ben ezt a számot egyetlen in­tézmény sem érte el, ezzel szemben a 100-500 közötti műtétszámot végző intézmények száma növekedett a 2018-as adatokkal összehasonlítva.
A műtétek szüneteltetése átlagosan 94 napig (több mint 3 hónap) tartott. Az intézmények 89%-ában növekedett a műtétre váró betegek száma, az intézmények 84%-ában növekedett a várólistán töltött idő, amely átlagosan egy negyedévvel, statisztikailag 3,83 hónappal növekedett. Szinte minden intézményből számos nővér, asszisztensnő, műtősnő és műtős segéd távozott az elmúlt 2 év során.

Megbeszélés

Az egynapos sebészeti beavatkozások aránya jelentősen növekedett az elmúlt években. Míg 2007-ben 17,8%-os volt, 2020-ban 70%, 2021-ben már 90%-os. Az arányszám növekedéséhez a COVID-19-pandémia is hozzájárult, hiszen a páciensek és az intézmények közös érdeke is az, hogy minél rövidebb időt töltsön a páciens az operáló intézményben. Az intézményekben való tartózkodás ideje is tovább csökkent a 2020-as adatokkal összehasonlítva.
A COVID-19 miatti lezárások, osztálybezárások szintén hozzájárultak ahhoz, hogy a műtétszám a 2020-as adatokhoz képest is csökkent. A csökkenéshez szintén hozzájárult, hogy nagyszámú szakdolgozó távozott számos műtétet végző intézményből, a maradók terhelése pedig megnövekedett. Mindezek ellenére amennyiben nem lesz újabb jelentős járvány, vagy lezárás, az intézmények képesek behozni a pandémia okozta műtéti lemaradást. A jelenlegi kataraktaműtétet végző kórházi osztályok és egynapos sebészeti osztályok száma elegendő. Bővítés nem célszerű, hiszen a fő munkaidőben kórházi osztályokon dolgozó szakképzett munkaerő látja el a hályogműtétek emberi erőforrás igényét mellékállásban az egynapos sebészeti központokban is. Ezek az intézmények általában nem rendelkeznek elegendő számú saját alkalmazottal, vagyis bérüket nem kell kigazdálkodni a műtéti és egyéb bevételekből.
A mageltávolítás módja 99%-ban phacoemulsificatio volt, 2006-ban még csak 90,9% volt phacoemulsificatio. Az extracapsularis mageltávolítás (ECCE) aránya tovább csökkent, a femtolézeres előkezelés kismértékben emelkedést mutat. A kéregeltávolítás módja bimanuális technikával történt az esetek kevesebb, mint 10%-ában, a többi esetben egykezes I/A véggel távolították el az operatőrök a kéregrészeket.
A kombinált műtétek aránya nem változott szignifikánsan az elmúlt években.
Az intézmények jelentős része azt jelezte, hogy növekedett az előrehaladottabb hályogműtétek aránya, aminek oka a halasztott műtétek, amelyek hosszabb gyógyulási idővel jártak. Amennyiben ez tovább fokozódik, szükség lehet az extracapsularis műtéti technika alkalmazására is, különösen akkor, ha cornealis érintettség miatt az endothelsejtek aránya kevesebb (pl.: Fuchs-corneadisztrófia, cornea guttata). Valószínűleg a szakmai továbbképzések során az extracapsularis technika oktatására is szükség lehet a jövőben.
A prémium műlencsék vonatkozásában mind a tórikus, mind a multifokális és kismértékben a tórikus-multifokális műlencsék beültetésének aránya is lassú növekedést mutat. A magánellátásban végzett műtétek száma szintén emelkedést mutat. Ennek oka a várólista idejének növekedése és a prémium műlencsék iránti megnövekedett kereslet. Az intézmények háromnegyedében ültetik a tórikus műlencséket, amely a 2018-as finanszírozás kibővítésének is köszönhető, továbbá a lencsetervezési modern eszközök elterjedését is jelenti.
A kisebb arányú posztoperatív tokfibrózis miatt a hidrofób műlencsék beültetésének aránya növekedett, a hidrofil alapanyag csökkent, a szilikon műlencsék eltűntek a beültetett lencsék közül.
Az intracameralis cefuroxim használata általánossá vált, az intézmények 100%-ban alkalmazzák az intracameralis antibiotikum adását. A preoperatív antibiotikus alkalmazása az előző évhez képest csökkent, subconjunctiválisan szintén kevesebben adagolnak antibiotikumot. Az esetek többségében (85%) modern fluorokinolonokat rendelnek az operatőrök a műtét utáni időszakban, 5%-ban fluorokinolont és/vagy aminoglikozidokat, és 10%-ban csak aminoglikozidot rendelnek átlagosan 12 napig a műtétet követően.
A beküldött eredmények alapján a presbyopia kezelésében a femtolézeres eljárás visszaszorult, az esetek többségében a presbyopia megoldása multifokális műlencse-beültetéssel történik.
A presbyopia kezelésében a Supracor technológiát egyetlen intézmény sem jelentette 2021-ben, a laser-blended vision (LBV) aránya is jelentősen csökkent az adatok szerint, a monovision technika is csökkenést mutat. Mindezek alapján megállapítható, hogy a presbyopia kezelése az adatok alapján az esetek többségében nem cornealis beavatkozással, hanem multifokális műlencsék implantációjával történik sebészileg.
A terápiás excimer lézerkezelések (PTK) aránya nem változott, a keratoconus crosslinking kezelése is stagnálást mutat. A várólista növekedése ezen ellátások során nem növekedett.
A 3000 feletti műtétszámot egyetlen intézmény sem érte el sem 2020-ban, sem 2021-ben, még 2017-ben 6 osztály, 2018-ban 5 osztály érte el ezt a műtétszámot. Ezzel szemben az alacsony műtétszámot végző intézmények száma növekedett a pandémia során.
A pandémia alatt számos szakdolgozót, rezidenst és szakorvost rendeltek át a COVID-ellátásba. Az oltások megadásában sok szemorvos és szakdolgozó is részt vett, számos szemészeti osztály COVID-ellátó egységgé alakult. Vagyis megállapítható, hogy az ellátás gerincét biztosító belgyógyászati, pulmonológiai, belgyógyászati, gyermekgyógyászati, infektológiai stb. szakellátások mellett a szemészeti szakma is tevékenyen és hatékonyan részt vett.
Az előző évek gyakorlatához hasonlóan megállapítható, hogy az egynapos sebészeti központok aránya magas Magyarországon, további központok nyitása, illetve társadalombiztosítás általi finanszírozása nem indokolt, mert az tovább erodálja a jelenlegi humánerőforrást, hiszen legtöbb esetben a kórházi dolgozók látják el az egynapos sebészeti központok szemorvosi és műtősnői szükségletét. Helyette a fekvőbeteg-intézményekben is szükség lenne és lehetőséget kellene teremteni az ott dolgozók esetenkénti plusz finanszírozására (teljesítményarányos bérezés), ahogyan ez az egynapos sebészeti állami és magánellátóknál is történik most

Nyilatkozat

A szerzők kijelentik, hogy eredeti közleményük megírásával kapcsolatban nem áll fenn velük szemben pénzügyi vagy egyéb lényeges összeütközés, összeférhetetlenségi ok, amely befolyásolhatja a közleményben bemutatott eredményeket, az abból levont következtetéseket vagy azok értelmezését.